Judas: intenzív boldogságérzet dupla lemezen

A Lord Of The Lost zenekar valamennyi nótájában fellelhető a jó és a rossz találkozása, akárcsak a bibliai Jézus és Júdás karakterek esetében. De vajon mindig minden az, ami? A Judas c. lemez látszólag maga a bűnbeesés, ami valójában egy sötét tükör az emberiség felé, ugyanakkor egy segítséget nyújtó kéz annak, aki átlát a szitán...

Íme a zenekar, aki kihasználta a pandémia nyújtotta kényszerpihenőt és teljes gőzzel dolgozott a kiadás előtt álló új lemezén. A tucatnyi elhalasztott koncert eredményeként az LOTL felgyülemlett érzései végül egy dupla albumhoz lettek elegendőek, így született meg a Judas, melynek látszólag sötét színspektruma újabb és újabb meglepetéseket tartogat számunkra a hallgatása közben. Az albumon a fiúk a ’80-90-es évek nosztalgikus hangulatát ötvözte a sötét metállal, telis-tele igazi, emberi érzésekkel.

Maga a zene minden lehetséges pozitív jelzőt kimerít. A lemezt indító- és végigkísérő dobjátékban gyakran két dob hangját halljuk egyszerre, mert Nik mellett olykor Gared is dobverőt ragad és ráerősít a ritmusra. Ez egy olyan magával ragadó erő, ami egyenesen a sebezhetetlenség világába repít. Persze a Lord Of The Lost nem lenne teljes Gared billentyűinek hangja, valamint Class és Pi gitárjátéka nélkül. Külön öröm volt az a néhány rövid gitárszóló, amit pl. a 2000 Years a Pyre és Euphoria c. dalokban hallhattunk, valamint a lemezt végigkísérő kórus, melyet Chris kristálytiszta és mély hangja tesz igazán teljessé.

A Lord Of The Lost féle Judas a saját műfaján belül minden szempontból rendkívüli. Az eredetileg dark metálként aposztrofált banda valóban egy sötét világot tár elénk, melyben fontos szerepe van az erőnek és a basszusnak, sőt! Az igazságtalanságnak, dühnek és a fájdalomnak hangot adó hörgés kulcsfontosságú, ám legkevésbé sem zavaró, mert mindig ott van, ahol indokolt. Chris mély hangja látszólag bűnbe csábít, de nem az ördögtől való! Valahányszor együtt kiáltjuk ki magunkból a dühünket, a szintetizátor lágy hangja és a kórus enyhít a fájdalmunkon. A dalszöveg ismeretében és a zenekar követésével pedig jól tudjuk, hogy ezekben a dalokban mindig az elfogadás és a szeretet áll mindenek felett.

Mindannyian kárhozottak vagyunk

A kezdés nagyon erős; a megingathatatlan dobkíséret akár egy csatainduló, egyenesen a sötét erdőbe, saját gondolataink harcmezejére visz minket, ahol aztán oszthatjuk szorozhatjuk, hogy ki kivel van, ki a gonosz és ki nem az. A Judas azokkal – a rajongók előtt már felfedett – néhány dallal indul, amihez videóklip is készült (Priest, For They Know Not What They Do), így az élénk fantáziánkat e két videóklip segíti szárnyra kapni. A Priest is épp erről szól: bízz magadban, higgy a szemednek és soha ne hagyd magad megtéveszteni. Ennél fogva már a legelső dalszövegekben magunkra ismerünk, mint áldozatokra és ezzel a hallgató meg is váltotta jegyét egy lelki hullámvasútra.

A már-már filmzenének megfelelő fémzenére hangolódva az első dalt követően a dalok sorra mélyülnek el a sötétségben. A kezdeti pörgős bíztatás ellenére a megbélyegzettség szimbóluma hamar hullámvölgybe vezet, hiszen a For They Know Not What They Do teljesen összezavar mindenkit, majd a következő dalszövegekben már megjelenik a bizonytalanság és az önmarcangolás. A “Your Star Has Led You Astray“, a Born with a Broken Heart, vagy épp Death Is Just a Kiss Away, The Heart Is a Traitor című daloknak már a címe is magyarázatul szolgálnak arra, hogy miért lett Kárhozat az első lemez címe.

A Lord Of The Lost szigorúan ügyel rá, hogy a fekete és a fehér folyamatosan jelen legyen a dalokban és ha nem is épp a szürke 50 árnyalata, de mindenképp az arany középútba kapaszkodva találjuk meg a saját nyugalmunkat. Ehhez azonban 24 dal vezet minket oda-vissza a legmélyebbről a legmagasabbra: hol dühöngésben, hol Euphoria közepette. Ha maga a hallgató magára ismer egyik-másik dalban, úgy érezheti, minthacsak őt feszítenék keresztre, de szerencsére a dalszöveg hamar tudatosítja bennünk, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel. A hallgatótábor, amibe csöppentünk, ugyanezt érzi. Ennek ismeretében a dallamok még mélyebb éber álomba ringatnak minket, valamiféle csillagok közé, ahol ez az energia képes egyesülni és kárhozatból a megváltás útjára térni.

Kárhozat után megváltás

A Megváltás, azaz a második CD mindenkit felbátorít. “Légy önmagad! Ne félj attól, ha Júdásként kezelnek, mert keveset tudnak rólad. Tudjuk, hogy fáj, de köztünk a helyed, mi nem engedjük, hogy meghalj!” – A Gospel Of Judas dallama mintha egy tisztás lenne a sötét erdőben. A dalszöveggel együtt mintha maga lenne a feloldozás. Nagyon sajnálom azt, akihez nem jut el a dal üzenete, mert a refrén dallamában is olyan felszabadító érzés, hogy soha nem éreztem még ehhez foghatót!

A következő dal a Viva Vendetta. Ez a dal nagyon sokat jelent nekem és még sokunknak, hiszen a rajongók lehetőséget kaptak arra, hogy a saját hangjuk is szerepeljen benne. A felhívásra 386 hang érkezett. A dal bibliai alapokra helyezve épp úgy értelmezhető, mint ahogy az emberek közötti összefogásként, de ez mindvégig jellemző a lemezre. Óhatatlan, hogy a fiúk szeretnek kacérkodni az “ördöggel”, de van valami, amit még ennél is jobban szeretnek: megkérdőjelezni azt, hogy valóban ördögi-e ami annak van kikiáltva? Az éremnek mindig két oldala van, akkor is, amikor ezüstpénzről van szó. A The Heartbeat of the Devil maga az édes bűnbeesés, mégsem a pokol tüzét látom magam előtt, amikor ezt a dalt hallgatom, sokkal inkább a meg nem értettség szívverését, aminek boldogan bújnék keblére.

A dalt szorosan követi a My Constellation, ami látszólag egy szerelmes dal, de kinek ne jutna eszébe a betlehemi csillag, mikor hallgatja? Az album hallgatása közben több tucat kérdés merül fel az emberben, ezért elkerülhetetlen, hogy az albumot újra és újra meghallgassuk. Egy ilyen szép, lírai dal után következik a The Ashes of Flowers, melynek gyászos hangulatára Nik tesz pontot egy dobszólóval, majd következik az Iskarioth és ismét mindent megkérdőjelez: ki hazudott valójában? A bizonytalanságot A War Within sem könnyíti meg. Ez a dal ismét szembesít minket az állandó belső háborúnkkal, a gyengeségeinkkel, de A World Where We Belong azonnal a segítségünkre siet.

Aki látta a lemez megjelenése előtti 24 órán át tartó live streamet, emlékeznie kell Chris és Pi duójára, amiben a baráti tábortűzek hangulatát felidézve egy akusztikus gitár kíséretében adták elő ezt a dalt. A dal arról szól, hogy egy sokkal szebb jövőt érdemlünk. Hagyjuk magunk mögött a fájdalmat, mert a világ, ahová tartozunk – a szeretet világa – akkor is megmarad, amikor már minden más elpusztul. Ezt a hovatartozást nagyban megerősíti az említett live a baráti társaság képével. Az ezt követő két dal csendesen levezeti bennünk az eddigieket, majd gombóccal a torkunkban vesszük tudomásul a felismerést…

Összességében a Judas egy változatos és dallamos metál zene, mondhatnánk úgy is, hogy Az ember tragédiája zenés formában. Érthető, hogy néhányan a Jézus Krisztus Szupersztár c. musicallel minimum egyenértékűnek nevezik, de itt még ennél is sokkal többről van szó, hiszen itt nem egy és nem két áldozatról szól a lemez, hanem mindannyiunkról, akik magunkra ismerünk benne…

A 27. héten a Lord Of The Lost: Judas c. album
a hivatalos német toplista 2. helyezettje volt 2021-ben
vagyis Németországban ebben az időszakban
a második legtöbbet vásárolt korongként jegyzik.

Hivatalos német toplista, 2021. 27. hét

Belőled is érzéseket váltott ki a Judas c. album? Szívesen leírnád a véleményed róla? Szeretettel várjuk emailed! Ne félj leírni amit gondolsz, mutassuk meg együtt a világnak, hogy maradtak még érzések az emberiségben!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .