Az első magyarországi koncert, ahol a Lord Of The Lost főzenekarként lépett fel

Stúdió minőségű zene, végtelen energia, fáradhatatlan közönségtől szaunaszerű levegő és a magyar “losztik” első találkozásának varázsa jellemezte az október 13-ai Lord of the Lost koncertet Budapesten, amely a 2022-ben indult „Homecoming Tour” keretében került megrendezésre.

A Lord Of The Lost hazai rajongóiként hosszú ideje vártunk már arra a napra, hogy kedvencünk végre főzenekarként lépjen a színpadra. A kezdeti kérdőjelek a Barba Negra helyszínére vonatkozóan hamar rendeződtek a fejünkben, de a hétköznapok problémái továbbra is szüntelenül átjáróházként tekintenek az elménkre. Rengeteg kérdésre keressük a választ a mindennapokban, amelyekre a Barba Negra Blue színpadán fellépő Lord Of The Lost megkérdőjelezhetetlenül megmutatta a helyes irányt, hiszen végre nem csak a headseten keresztül hallhattuk, hogy „You’re now where you, you belong” (Most ott vagy, ahová tartozol).

A kapunyitást követően Chris Harms, kedvenc zenekarunk énekese és frontembere civilben jelent meg a színpadon és felkonferálta a két előzenekart. Erre a napra eredetileg a szintén németországi Nachtblut és Scarlet Dorn voltak meghirdetve, de Scarlet csapatában ketten is lebetegedtek, így helyettük az estét a magyar Meteora zenekar indította. A Scarlet Dorn tagoknak ezúton is jobbulást kívánunk!

Előzenekarok: Meteora és Nachtblut

Pár nappal a koncert előtt jelentették be, hogy Scarlet Dorn bandája nem tud fellépni a budapesti koncerten. A váratlan helyzetben felmerült a neve egy hazai bandának, mint lehetséges másik előzenekar. A Meteora neve már ismerős lehet a zenekar egyik korábbi, Chris Harms-szal közös projektjéből, amely a 2022-ben megjelent “…of Shades and Colours” c. nagylemezen hallható. Aki ott volt a koncerten, ezt a dalt élőben is hallhatta.

Nem túl hálás feladat két külföldi banda előtt “cserejátékosként” megnyitni az estét, de melyik zenekar hagyna ki egy ilyen lehetőséget?! A szimfonikus metál zenében utazó Meteorának kemény feladata volt, de állták a sarat. Pillanatok alatt a színpad elé gyökereztették a közönséget. Észre sem vettük, olyan hamar vége lett az első előzenekar koncertjének. A hangzásban fel lehetett fedezni némi különbséget a külföldi kollégákkal szemben, de a banda kiállta a próbát és sikeresen megalapozta a hangulatot a továbbiakhoz.

A Meteora után vörös megvilágításban a tekintélyt parancsoló frontember; Askeroth lépett a színpadra, a Nachtblut zenekar legénykoszorújában. A lágy női ének helyét hirtelen határozott hörgés vette át és az énekes torka kőkemény társadalomkritikát fogalmazott meg gótikus metálzene kíséretében. Mind a dob, mind pedig a gitárhang engedelmesen követték uralkodójuk ritmusát, a közönség talpa alatt pedig lassan izzani kezdett a talaj…

A Lord Of The Lost mint főzenekar

Miután a Nachtblut megfogalmazta az emberiség hibáit, a Lord Of The Lost hatásos belépőjét követően a koncert a Dry the rain c. nótával indult. Megállapítottuk, hogy mi mindenre van szükségünk a változáshoz. A szél és az eső (amire a dalszöveg szerint vágyunk,) aznap elkerült minket, de ezen az estén a Lord Of The Lost jelentette nekünk a napot. A skatulyázás nélküli metált játszó kedvenceink koncertje „letépte rólunk a tegnap láncait és elpusztította a fájdalmainkat”.

A korábban közzétett setlist sorrendje más volt, mint amilyen sorrendben azt bejelentették, így nem csak az első dal, de az utána következő Loreley is meglepetést okozott. Egy ilyen kezdés után egyértelművé vált, hogy ez nem az a buli, ami elengedi a kezünket és hagyja, hogy unatkozzunk. Így is lett. Egyre jobban izzott a levegő, ami ennyi metálos embernél már elérte az olvadáspontunkat, így minden lostie fémszíve összeolvadt és egyként énekeltük a soron következő dalokat. A közönség teljesen átadta magát a show-nak: csillapíthatatlanul csápoltunk, tapsoltunk és ugráltunk. Miközben a pulzusunk messze az optimális tartományon felülre emelkedett.

A koncertnek több csúcspontja is volt. A For they know not what they do c. dal szövegének közösen történő mantrázása és a dal metamorfózisának együttes kiéneklése, valamint a One day everything will be okay c. dalban hallható katarzis valami olyan érzést szabadít fel az emberből, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Ha nem a szobánkban, hanem a közönség soraiban üvöltjük ki magunkból torkunk szakadtával a fájdalmunkat Chris Harms hörgésének kíséretében, az érzés leírhatatlan!

Amikor a Die Tomorrow első akkordjai megszólaltak, folyt rólunk a víz. De ez az a rész, amikor már mindenkinek kötelező beszállni a buliba. A csúcson voltunk és ahogy a The Gospel Of Judas beindult, az felért egy ősrobbanással. Ez volt a teteje. Az égig érő metál hegyeken is túl…

Ezután Gared Dirge ujjainak nyomán olyan dallamot hallhattunk, amelynek már a legelső másodpercei is elegendőek voltak ahhoz, hogy valami szokatlanra ösztönözzenek. A Blood for Blood c. nótával az LOTL újabban teljesen a feje tetejére állította a metálosok szokásait. A “headbang” “jumpra” váltott és az ugrálással még egyszer utoljára megfejeltük a buli tetejét. Itt Gared egy rövid speckó szintetizátorjátékot is nyújtott nekünk.

A két legnépszerűbb Lord Of The Lost himnusz közül kettőnek is csak egy-egy részlete hangzott el a legnagyobb bánatunkra, majd a sort a Drag me to Hell zárta. Érdekes, hogy ez került a koncert végére, mert a júniusi stadion koncerten ugyanez a szám a nyitó dalként szerepelt. A közönség persze imádta, de sajnos ez volt a záró nóta. A hangfalakból szóló „LOTL dallal” búcsúztak a fiúk, ezalatt a kitartóbbak és a szerencsések még beszerezhették az áhított ereklyéket, majd hétköznap lévén lassan mindenki egy feledhetetlen koncertélménnyel szivárgott el a helyszínről.

A magyar „lostie” közösség

A legtöbben csak néhány éve fedeztük fel a Lord Of The Lost létezését, pedig több mint tíz éve tolják a fiúk az ipart. Az első budapesti koncerten már többen ott voltunk, de még nem ismertük egymást. A második fővárosi koncert elsősorban az Iron maidenről szólt, így a főleg Maidenesekből álló közönségben még lostie mód elvesztünk. A covid sem könnyítette meg, hogy személyesen is egymásra találhassunk, de eljött az október, a várva várt második első koncert, amikor az LOTL már főzenekarként volt meghirdetve a Barba Negrában. Ez egy kiváló alkalom volt a személyes találkozásra, ettől fogva elmondhatjuk, hogy mi vagyunk a keménymag.

A Lord Of The Lost mindent megtesz az előítéletek ellen, valamint az elfogadás mellett, és ezt a hagyományt a magyar lostiek is hűen őrzik. Nagyon friss még a dolog, de az egymás felé történő segítségnyújtás jelei már most is érezhetőek. Mindenki a maga módján próbál hozzájárulni a zenekart támogató magyar közösség fenntartásához. Van, aki fordításokkal, szövegírással segíti a zenekar nevének terjesztését a weboldalunkon, mások a koncert helyszínének megközelítésében segítkeznek és vannak, akik örömmel ajándékozzák meg egymást egy-egy “aprósággal”, mert bárhogy szeretné is a világ, nem vagyunk egymás ellenségei.

Erre a koncertre már nagyon régóta vártunk. Bízunk benne, hogy nem csak számunkra volt maradandó és a zenekar mihamarabb visszatér hozzánk. Köszönjük LOTL!

Összességében egy olyan koncerten vehettünk részt, ahol a művészek fokozatosan rakták le a fémtéglákat a beteljesedéshez vezető úton és a csúcson lett vége. Pont ahogy a profik csinálják. A magyar losztik végre személyesen is megismerhették egymást, a Lord Of The Lost pedig idén másodszor is bebizonyította, hogy tökéletesen helytáll úgy a színpadon, mint a stúdióban, és úgy főzenekarként, mint korábban az Iron Maiden előzenekaraként.

A Homecoming Tour ezzel még nem ért véget! Habár a koncertek zöme szinte mind teltházasnak ígérkezik, jegyek még ide kattintva kaphatók: lordofthelost.de