Hivatalos weboldal: lordofthelost.de

A&P-Reacts interjú Chris Harms-szal az új Judas albumról

A Lord Of The Lost zenekar magyar nyelvű rajongói oldala

A&P-Reacts interjú Chris Harms-szal az új Judas albumról

A&P Reacts

Íme egy kanadai csatorna, ahol apa és fia osztanak meg videókat metál zene témában. Eredetileg Pedro, az apa szerette volna Antonio fiát ilyen formán megismertetni a nehéz zenével, de az idő múlásával a csatorna vloggal, koncertismertetőkkel, albumismertetőkkel, reakcióvideókkal és interjúkkal is kiegészült. Ez utóbbiból láthatunk most egyet az alábbi videóban, melyben Pedro a Judas c. album kapcsán kérdezte Chris-t.

Kérjük, ha tetszett, kommentelj és köszönd meg te is Móninak a fordítást! (Köszi Móni!) Az interjút készítő A&P-REACTS YouTube csatornáról se feledkezzünk meg, kérünk mindenkit, hogy ha tetszett az interjú, ajándékozzuk meg Pedrót és Antóniót is egy lájkkal és/vagy egy kommenttel!

A&P-REACTS interjúja

A&P-Reacts: Chris-szel vagyok ma itt a Lord of the Lost-ból, hogy az új albumról, a Judas-ról beszélgessünk, ami július 2-án jelenik meg a Napalm Records-nál.  Hogy vagy?

Chris: Jól, és nagyon örülök, hogy itt lehetek, mivel már egy ideje követjük a Youtube csatornátokat, figyeljük a reakcióitokat és nagyszerű látni… Nem is tudom, melyik volt az első, talán a La Bomba?

A&P-Reacts: Nem, nem, nem, már csináltunk egy videót előtte, de nem emlékszem, ez már 2 vagy 3 éve volt, amikor először felfedeztünk titeket, srácok. (Megjegyzés: a Black Halo volt az első Lord of the Lost-ról készült reakciójuk 2018-ban.)

Chris: De arra egyértelműen emlékszem, hogy te és a fiad reagáltatok a La Bomba-ra is és annyira hihetetlenül szórakoztató volt figyelni titeket, ahogy nézitek a videót, kommentáljátok, ahogy azon gondolkodtok, “mi a fene”… nagyszerű volt, nagyon élveztem.

A&P-Reacts: Sok ilyen pillanatunk volt a videóitokat nézve. Ezek a videók sosem egyszerűek, mindig olyanok, mint egy hagyma, sok réteggel, amiket le kell hámozni, hogy lásd, mi is történik valójában.

Chris: Igen, egyébként elég unalmas lenne. Nem tudom, talán az is unalmassá válik az embereknek, hogy mindig van valami mögöttes tartalom, egy húsvéti tojás, vagy valami, amit megtalálsz. De amikor én nézek olyan zenei videókat, amik csak egysíkúak és nincs semmi felfedeznivaló bennük, az számomra unalmas. Ez a mai multi-média világ olyan sok lehetőséget kínál és néha nem értem, hogy más bandák, miért nem használják ezt a lehetőséget.

A&P-Reacts: Azt hiszem inkább a művészeti alkotást kell nézni, nemcsak a zenét önmagában, be kell építened a videót és mindent, mint egy műalkotásba: az albumra. Ez mind része a művészeti élménynek, én legalábbis így látom és nagyon nagyra értékelem, amit csináltok, mivel tényleg ezt a megközelítést alkalmazzátok. Tökéletes példa erre az új album, a Judas.

Chris: Köszi! Igen…

A&P-Reacts: Vágjunk is bele. Úgy értem, annyi mindent lehet kérdezni erről az albumról. Amióta megkaptam, nem igazán voltam képes letenni, egyszerűen káprázatos. Az első kérdésem hozzád: Mikor jött ez az ötlet? Mikor kezdtél el gondolkozni rajta? Annyi minden van ebben a lemezben, hogy nem úgy tűnik, mint valami, ami spontán jött, inkább mint amiben rengeteg munka volt, ami aztán elvezetett ide (az albumhoz).

Chris: Igen, ez igaz. Az kezdete nagyon furcsa, évekkel ezelőttre nyúlik vissza a második Lady Gaga albumhoz. Ezen van egy dal, aminek az a címe, hogy Judas… Azt hiszem 2014-ben volt, ahogy ezt a dalt hallgattam, úgy éreztem, “ez egy erős szó”. Rájöttem, hogy tényleg tetszik és azt hiszem, művészként amikor belebotlasz egy szóba, ami valahogy inspirál téged – és néha tényleg csak egy szó, amit olvastál valahol, vagy egy filmben az egyik színész mond valamit – és leírod és akkor eszedbe jut egy teljes ötlet, mint pl. egy dalszöveg vagy egy zenei videó. Egyszerűen úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon-nagyon erős szó, majd csak úgy hagytam egy darabig, semmihez sem kezdtem vele. Azután belebotlottam néhány dokumentumfilmbe, amik Judás elveszett evangéliumáról szóltak, ami az apokrif iratok része és a katolikus egyház betiltotta őket. (Megjegyzés: Az apokrifek olyan zsidó és keresztény iratok, melyek szent iratként kerültek a nyilvánosság elé, de ennek ellenére ma már nem szerepelnek a Bibliában.) Ez kíváncsivá tett, mivel ha valami tiltott az egyház szerint, én csak azt érzem, hogy “ó, én szeretném elolvasni őket”. Biztos van valami mögötte, amiért tiltják. Szóval elkezdtem utánajárni az egész Júdás témának és a karakternek, és ha elfogadjuk egy pillanatra, hogy ez része a történelemnek és nemcsak valami a Bibliából, akkor elgondolkodtató, hogy mi is történt. Lehet ez az egész egy baráti cselekedet, sokkal inkább mint árulás? Mármint: “Helló Júdás, tedd meg nekem ezt a szívességet, így én meghalhatok a kereszten az emberek bűneiért, és megkapjuk a keresztrefeszítést, meg a teljes keresztény mitológiát és millió keresztet adhatunk el és szuper gazdagok leszünk. De te a pokolra jutsz, mert elárulsz engem, én meg felmehetek apámhoz a mennybe. Gyerünk, csináljuk!” Erre Júdás: “Igen, ember, miért is ne, csináljuk, a pokolba megyek miattad”. Ez nem árulás, ez a legnagyobb baráti cselekedet. Persze, amit most itt előadtam, az csak komédia, de ha ebből a szemszögből nézed, akkor Júdás karaktere hirtelen nagyon más lesz. Egy kicsit olyan, mint Batman, aki Gotham bűnbakja lesz, pedig nem is csinált semmi rosszat. Érted? Ez elgondolkodtatott engem és beszéltem erről a srácokkal is. Emlékszem, a Balti-tengernél nyaraltam és egy darab papírra firkálgattam, miközben tengert néztem és hirtelen eszembe jutott ez a szimbólum, ami első ránézésre csak egy fordított kereszt, és amit a társadalom valami rossznak lát. Ha azonban közelebbről megnézed, akkor egy J betű a Júdásból, szóval ez a második réteg. Úgyhogy elmondtam a srácoknak, hogy van egy ötletem, kezdjünk dolgozni rajta. Ekkor kezdtünk el igazán mélyebbre ásni, jobban utánaolvasni és egyre jobban érdeklődtünk Júdás karaktere után.

A&P-Reacts: Igen, ez volna a következő kérdésem. Mennyi kutatómunkára volt szükség ehhez az albumhoz?

Chris: Valójában nullára, zéró tudással is meg tudsz csinálni egy ilyen albumot. Mi nem akartunk hűek lenni a Bibliához, vagy történelmileg – úgy értem vallástörténetileg – pontosak lenni. De érdekelt minket, hogy lássunk minden nézőpontot. Ezért elsősorban a gitárosunk Pi és én elkezdtünk 2020-ban, az európai turnén – miközben mindenki sört ivott a turnébuszon, mi ültünk ott mint a diákok – végigmenni a négy evangéliumon azután Júdás tiltott evangéliumán, meg különböző elemzéseken, filozófiai írásokon egy teológus professzortól, – amik segítettek nekünk a kutatásban – hogy lássuk a különböző nézőpontokat a történelemben Júdás karakteréről. Hogy más vallások, vallási vezetők hogyan látják a történetet. Ez leginkább arra szolgált, hogy ötleteket gyűjtsünk és felfedezzük ezt a hatalmas szürke területet a két véglet között: Júdás az áruló és Júdás a megmentő, vagy a mártír. Tehát ez leginkább erre szolgált, illetve arra, hogy kialakítsuk a saját elképzelésünket, és érdekes szavakat, mondatokat találjunk. Csak ültünk ott és leírtuk ezeket, így volt egy hatalmas listánk szavakról és sorokról, amik inspiráltak minket és végül ezt az egészet elvittük a dalszerző táborba (Megjegyzés: songwriting camp – Chameleon Studios Hamburg, 2020. júniusában), hogy legyen mivel elindulnunk, pl. hogy szeretnénk egy dalt, ami ebbe az irányba megy, vagy ebbe, vagy ebbe… De valójában, ez nem egy olyan album, amit az elejétől a végéig kell hallgatnod és ami egy unalmas történetet mesél el, hogy Júdás ezt csinálta, aztán azt, aztán emezt. Ez egyáltalán nem erről szól. Ez arról szól, hogy használjuk ezt a karaktert különböző dolgok ábrázolására, hogy elmondjunk különböző dolgokat és hogy kifejezzük a saját emberségünket… a dolgokat, amik emberré tesznek minket és amik minket is annyira hasonlóvá tesznek Júdáshoz és hogy ezt valahogy visszatükrözzük a dalokban. Szóval, ha találsz egy szerelmes dalt az albumon, ez szólhat a testvériességről is, és arról a kapcsolatról, ami Iskarióti Júdás és Jézus Krisztus között volt. Ez leginkább a nagyobb kép ábrázolásáról szól, nem próbálunk történetet elmesélni a Bibliából, nem próbálunk vallásosak vagy vallásellenesek lenni, ez inkább egy filozófiai dolog a számunkra.

A&P-Reacts: Próbálunk nem túl vallálos dolgokról beszélni veled, de ez szinte lehetetlen, ha Júdásról beszélünk. Szóval nem akarok túl mélyen belemenni a vallásos részébe a dolognak, de személy szerint – fiatal koromban katolikusként neveltek – ugyan sose mélyedtem el Júdás történetébe, de sosem volt igazán értelme a számomra. Egy csomó hibája van ennek a történetnek és én mindig máshogy láttam őt. Úgy értem, ha te vagy Jézus és tudod, hogy mi a sorsod, akkor a legjobb ember, aki segíthet elérni ezt neked: a legközelebbi barátod. Szóval én mindig úgy láttam, hogy Júdást félreértette a többi apostol és ezért ábrázolták őt így a Bibliában, de a Jézussal való kapcsolatukban egy egészen másfajta személy lehetett. Szóval te úgy gondolod, hogy a véleményed megváltozott Júdással kapcsolatban vagy semleges véleményed van róla és ez jelenik meg az albumon?

Chris: Talán még érdekesebb, hogy nem változtattam meg a véleményem, inkább kiszélesítettem a látókörömet ezzel kapcsolatban. Olyan sok mindent olvastam róla és olyan sok gondolatot szántam erre, hogy nem hiszem, hogy csak egy oldala van a történetnek. Teljesen egyetértek veled, ha muszáj lenne állást foglalnom, akkor úgy látom ezt, mint te és nem úgy, hogy ő csak egy áruló és ez minden. De olyan sok másféle értelmezés létezik attól függően, hogy melyik evangéliumot veszed figyelembe, vagy a Biblia melyik fordítását. Sőt még egy olyan elmélet is létezik, ami szerint Júdás és Jézus helyet is cseréltek, ami még érdekesebbé teszi az egész történetet. (A&P-Reacts: Ó, erről még nem is hallottam!) Annak a történetnek is egy csomó változata van, hogy Júdás tulajdonképp hogyan halt meg, nem mindegyik egyezik meg abban, hogy magát ölte meg a vérmezőn, vagy valamilyen betegségben halt meg. Mások mást mondanak… Annyi sokféle verzió létezik és persze a fordításokban is vannak hibák, amik szintén sokféle verziót eredményeznek. Nagyon érdekes látni, hogy azok a verziók, amik helyet kaptak a Bibliában, Júdást legnagyobbrészt egy nagyon rossz emberként állítják be, talán mert a társadalomnak kellett egy bűnbak.

A&P-Reacts: Azt gondolom, ha írsz egy könyvet – hiszen végső soron a Biblia az – akkor van egy hősöd és kell, hogy legyen egy anti-hősöd. Szerintem Jézus keresztre feszítésének az ábrázolása nem lenne ugyanolyan erős az árulás nélkül. Az árulás teszi a csúcspontot még magasabbra.

Chris: Igen, persze, ha van Thor akkor szükséged van Lokira is és viszont, különben az egész sokkal unalmasabb lenne és legyünk őszinték, a Biblia nem a legérdekesebb könyv…

A&P-Reacts: Nincs túl sok kép benne…

Chris (nevet): Igen, nincs túl sok kép benne. 

A&P-Reacts: Mi volt az album készítésének a legnehezebb része a számotokra? Melyik rész jelentette a legnagyobb kihívást, miközben elkezdtétek megvalósítani ezt az ötletet?

Chris: Igazából az egész elég jól ment, mert amikor már rajta vagyunk egy ötleten, nem igazán okoz nehézséget a megvalósítás. Persze az egész nagy kihívás volt, a hangszerek miatt, amiket választottunk, ahogyan felvettük őket. Erre még visszatérünk később… De valójában, onnantól kezdve, hogy tudtuk miről szól ez az egész és hogyan akarjuk elérni: pl. hogy nem akarunk egy unalmas történetet csinálni az elejétől a végéig, onnantól nem volt nehéz. Inkább jó szórakozás volt őszintén szólva. Emellett valójában rengeteg időnk volt tavaly, szóval… (nevet)

A&P-Reacts: Igen, ez igaz. Lehet, hogy ez volt a tökéletes időpont ehhez a lemezhez, ha figyelembe veszünk mindent, hogy nem tudtatok turnézni, nem tudtatok fellépni.

Chris: Igen, ez az oka, hogy ez egy dupla lemez, egyébként nem így csináltuk volna, nem lett volna időnk rá.  De így azt mondtuk, hogy most van időnk, ez lesz a hetedik album, miért ne csináljunk egy dupla albumot?!

A&P-Reacts: Tudom, hogy már mondtad, hogy az album nem követ egy adott irányt, nem mesél el egy teljes történetet az első daltól…

Chris: Valójában mégis, de nem szükségszerűen. Talán rosszul mondtam. A dalszövegeket kiemelheted a sorból egyenként, nem olyan mint elmesélni egy történetet, fejezetről fejezetre. Ha egyben hallgatod, akkor tulajdonképp halad egy adott irányba az elejétől a végéig, láthatod a történetet benne, vagy a saját verziódat a történetre. Ez az amit akartunk: szerettük volna ha az emberek megtalálhatják a saját verziójukat is a történetre. De nem feltétlenül kell így lennie, kivehetsz egy dalt és annak lesz értelme önállóan is, akár a Júdás-koncepciót elhagyva is, mert mondjuk te teljesen máshogy értelmezed a szöveget. Érted?

A&P-Reacts: Aha, szóval ha ebből a szempontból nézzük, – és amit mondtál az nagyon érdekes – reméled, hogy az emberek megtalálják a saját “üzenetüket” benne. Nem próbálod a saját véleményedet erőltetni a hallgatóságra, hogy tulajdonképp lehetőséget adsz a gondolkodásra és hagyod, hogy a hallgatóság a saját útján haladjon (a gondolkodásban). Tulajdonképp abban reménykedsz, hogy végeredményben az emberek magukkal visznek valamit ebből az albumból, Júdás karakteréből a személyéből, valamit amin talán soha nem is gondolkodtak el korábban?

Chris: Igen, de én akkor is nagyon boldog leszek, ha valaki csak azt mondja, hogy “igen, itt egy új album, tetszik a hangzása, vagy csak tombolni akarok a zenére”, vagy mások azt mondják, hogy “hé, a gitáros annyira cuki”. Valójában több évnyi zenélés után elfogadtam, hogy nem mondhatod meg az embereknek, hogyan élvezzék azt, amit csinálsz és nem szabad csalódottnak lenned, ha nem mindenki akar annyira benne lenni a témában vagy az elgondolásban, mint ahogy te vagy művészként. Ez talán csak 2-3%, akik tényleg annyira érdeklődnek. A többiek megnyitják a Spotify-t és csak kedvelik az új számot majd mennek is a következőre. Tudod, ez is teljesen rendben van. Ha néhány ember csak azért megy el a koncertekre, mert olyan sok az izzadt meztelen bőr és ezt szeretik, az is rendben van. Érted? Mi azért vagyunk ott, hogy szórakoztassunk, ha mélyebbre akarnak ásni, akkor megtehetik, de nem kell megtenniük. Ugyanakkor, ha az album valamilyen módon gondolatébresztő néhány embernek, akkor nagyon boldog vagyok, természetesen.

A&P-Reacts: Az első dolog, ami megfogott, amikor elkezdtem hallgatni az albumot, sőt még azelőtt, hogy megnyomtam a lejátszás gombot, ahogy ránéztem az két CD-re: ugye az első CD a Damnation (Kárhozat) a második a Salvation (Megváltás). Arra gondoltam, hogy ez nagyon érdekes. Ez akkor Júdás két arcát jelenti, vagy a két oldalát Júdás karakterének? Itt most nem feltétlenül a személyiségére gondolok, hanem ahogy az emberek érzékelik őt.

Chris: Igen… Rendben, őszintén szólva, mi nem akartuk ezt, mi csak csinálni akartunk 24 dalt és az egészet felépíteni. Utána elgondolkodtunk azon, hogy rendben itt van 24 dal és hacsak nem egy grindcore banda vagyunk, nem tudunk 24 dalt felrakni egy CD-re, mert ez időben korlátozott, 72 percre. Szóval arra jutottunk, hogy két CD-re kell raknunk őket, és ez teremtett egy új lehetőséget, hogy létrehozzunk egy, ahogy mi hívjuk “mozi a fülnek” albumot. Tudod, ez a Gyűrűk Ura érzés, hogy van egy 3 órás mozi, a közepén persze egy szünettel, amikor elmehetsz a hűtőhöz egy újabb italért, meg elmehetsz WC-re, aztán visszajössz és újra izgalmas lesz. Arra gondoltunk, hogy ennek lenne értelme, nem akartuk csak összekeverni ezeket a dalokat és felrakni az első CD-re párat, meg a másodikra párat és ez minden. Szerettük volna, ha van értelme, így jöttünk elő a kétszer 12 számmal, aminek szintén van értelme Bibliai szempontból is. (Megjegyzés: 12 apostol) Aztán jött a gondolat, hogy rendben, itt van ez a két oldala, a két szélsősége Júdásnak: Júdás a megmentő/a mártír és Júdás az áruló/a gazember és ez a szürke terület a kettő között. Szóval miért, ne kezdjünk azzal, amit mi a legsötétebbnek érzünk a karakterrel kapcsolatban és lassan tegyük világosabbá és világosabbá és mutassunk rá inkább a pozitív vonatkozásaira, a barátságra, arra, hogy félreértik… és fejezzük be a Work Of Salvation-nal a legvégén. Ezért adtunk ennek a két CD-nek két arcot, de ez nemcsak a rosszról és a jóról szól, hanem inkább megmutatja a dinamikáját ennek a 24 dalnak. Amit látsz a Damnation (Kárhozat) és a Salvation (Megváltás) szavakban, és a különböző CD borítókban, az a nagyon bal és nagyon jobb oldala (a két szélsősége) a képnek.

A&P-Reacts: Igen, a jin és a jang, egy kicsit ilyen érzés.

Chris: Igen, tehát az elejétől a végéig megvan ez az egyfajta átalakulás, hogy az elejétől elindulsz onnan, hogy: “rendben a Judas egy album egy rossz emberről” és végül eljutsz oda, hogy: “mi történik itt, olyan közel érzem magamhoz, jobban, mint a barátomat és nem is akarom elengedni”.

A&P-Reacts: Úgy gondolom, mindannyiunkban van egy kevés Júdás. Úgy gondolom, ez az oka annak, hogy olyan sok embert megfog a karaktere, a személye.

Chris: Igen, ezért bűvölt el legelőször. Ő a legemberibb karakter a számomra a teljes bibliai történetben.

A&P-Reacts: Miután megemésztettem a két CD nevét, a következő dolog, amire felfigyeltem és amit már te is említettél, hogy mindkét CD-n 12 dal van, mint a 12 apostol, szóval arra gondoltam, hogy ez egy nagyon szép összekötés és azt éreztem, hogy – javíts ki, ha tévedek, de nekem ez a benyomásom – a CD1 majdnem azonos képet ad, mint a CD2. Én legalábbis sok hasonlóságot  látok, vagy inkább érzek abban a tekintetben, ahogy a dalok fel vannak építve ez első lemezen és utána ezeknek a tükörképe a másodikon. A legnagyobb különbség, amit találtam, az ahogy a hangulat változik: az első lemez sokkal sötétebb, a második sokkal világosabb ebből a szempontból. De ha a dalokat nézem és haladok egyik dalról a másikra az első lemezen és a másikon, nagyon sok hasonlóságot látok. Te is így látod, vagy csak én látok bele olyasmit, ami nem is létezik?

Chris: Nem, ez így igaz. Nem vittük túlzásba, különben leromboltuk volna a dalokat, ha próbálunk olyan egyezéseket csinálni, amik nem működnek. De próbáltunk hasonló érzéseket átadni, igen. Egy kicsit olyan, mint amikor lecseréled a szemüvegedet és azt látod, hogy ez egy másik szín, de ugyanaz az érzés. Azt mondtad, hogy a második “világosabb” és én is azt mondanám, hogy a Salvation-on több a 80-as évek. Nagyon szeretjük ezt a 80-as évek megközelítést a dalokban, azokkal a dob hangzásokkal és az egésszel.

A&P-Reacts: Igen, feltűnt. A dob hangzása a második albumon egy kicsit más volt, úgy mondanám, hogy egy kicsit Fine Young Cannibals dob hangzás, ami eléggé 80-as évek. Egy érdekes dolog, amit el akartam mondani neked, hogy meghallgatva a két lemezt, az első lemezért rajongok jobban, de a kedvenc dalaim a másodikon vannak. Ha ki kellene emelnem egy-egy dalt, akkor azokat a második lemezről emelném ki, de ha meg akarom hallgatni az albumot, akkor jobban szeretem azt a sötétebb atmoszférát, amit az első lemez teremt. Ezt elég nehezen tudtam kezelni: “hogyan szerethetem jobban az első lemezt, ha a kedvenc dalaim a másodikon vannak?!”

Chris: Érdekes, hogy ezt mondod, mert amellett, hogy ugye mindenkinek más az ízlése, és valaki más talán pont fordítva látja, nekem is hasonló érzéseim vannak. Ugyan én nem nevezném őket a kedvenc számoknak, de az általános érzete az első albumnak sokkal stabilabb, következetesebb, mintha ugyanabban a filmben maradnál, ebben az egy sávban. Ugyanakkor a másodikon több olyan dal van, ami kilóg a sorból különböző okokból. Szóval megértelek. 

A&P-Reacts: Igen, ez egy kicsit nehéz volt nekem. Már felvettem a kritikámat az albumról, még nem posztoltam, de nehéz volt ezt elmagyaráznom, mert ha kiveszem a kedvenc dalaimat az albumról, mind a második lemezen vannak, de a lemez, ami igazán megmozgat bennem valamit, az az első. Ez nem azt jelenti, hogy ezt jobban kedvelem és nem kedvelem a másikat, csak más dolgokat hozok ki belőlük.

Chris: Igen, ez jó, ez igazából jó. Úgy értem, nagyon unalmas lenne, ha meghallgatnád az első lemezt, azután a másodikat és azt éreznéd, hogy ez ugyanaz a dolog, ezt már ismerem. 

A&P-Reacts: A dalszövegek az albumon fenomenálisak. Hallgattam a szövegeket és nem voltam benne biztos, hogy mondani szeretnél velük valamit, vagy azt próbálod elérni, hogy én elgondolkodjak valamin. De néhány közülük tényleg megállásra késztetett a szám közepén és vissza kellett mennem, hogy újra hallgassam, mert – ahogy te is mondtad – néha nagyon személyesnek érződött, mintha nagyon mélyről jönne belőled. Hogyan építetted fel a dalszövegek tartalmát a két lemezen?

Chris: Erre nagyon nehéz válaszolni, mert nem igazán hiszem, hogy tényleg felépítettük. Ez olyan egyszerűnek hangzik és úgy hangzik, mint egy kifogás, hogy ne kelljen válaszolnom:  de csak azt csináltuk, amit jónak éreztünk. Nem próbáltuk meg tényleg kigondolni, és tény, gyűjtöttünk szavakat és különböző mondatokat a legelején, hogy inspiráljanak minket, és voltak olyan dolgaink, amiket mindenképp használni akartunk. Például a Born With A Broken Heart (Megtört szívvel született) számban, az első dolog, ami abból a számból megvolt, az a dalcím, mert annyira tetszett. Júdás szempontjából: ha hiszel a sorsban és abban, hogy minden meg van írva előre, hogy az emberek jövője előre meg van írva, akkor Júdás volt az a személy, aki már eleve összetört szívvel született, csak a megfelelő időre kellett várnia, hogy felismerje ezt. Szóval néhány dal csak emiatt született, de emellett nem voltak igazán felépítve, csak érzésből jöttek. Nagyon különbözően alakultak: volt néhány dalszöveg, ami egy fél óra alatt elkészült a dalszövegíró táborban, ahol megírtuk a zenét (egy hetet szántunk rá, különböző csoportokban dolgoztunk a háttér csapatunkkal együtt, 2-3 ember volt minden csoportban), mások hónapokat vettek igénybe, ahogy fejlődtek, eleinte csak néhány szó volt belőlük, aztán pár összevisszaság (értelmetlen szöveg) csak fonetikus angolsággal. Ez a melódiához ad ötletet, az érzéshez, és mindig nagyon viccesen hangzik, amikor éneklem, de mégis sokkal jobb, mint csak a “na-na-na-na”, mert az idegesítő. Alapvetően Pi és én dolgoztunk a szövegen és emellett volt egy csodás társíróm Angliából, Anthony, akivel nagyon sok dalszöveget írtam együtt sok bandának, nem is tudom, több mint 150 dalt. Ő egy csodálatos “szómester”, aki olyan dolgokkal tud előrukkolni, amivel én nem, mert én csak ostoba iskolai angolt beszélek. Soha nem voltam 2 hétnél többet egy idegen országban sem, hogy megtanuljam (az angolt), vagy ilyesmi. Szóval minden amit tudok, azt filmekből, a szótárból, vagy az iskolából tudom és ha van melletted egy olyan ember, aki elő tud rukkolni ezzel a fajta varázslattal, hogy a dalszövegek 90%-ban még mindig ugyanazok, de néhány szót kicserél és az egész egy varázslat, az csodálatos. Szóval a szövegeket nem terveztük meg, csak csináltuk, amit jónak éreztünk, és működött, ami megmutatta, hogy jó témát választottunk magunknak, mivel nagyon élveztük csinálni.

A&P-Reacts: A dalszövegek szempontjából ez az album bonyolultabb volt, mint a korábbiak, vagy a korábbiaknál is ugyanezt a módszert használtátok, srácok?

Chris: Nem, a két utolsó korábbi album hasonlóan komplex volt, mert A Thornstar-ban szintén megvolt ez a mitológiai téma és az Empyrean-ban ez a “kint a világűrben”, “az emberiség új otthont talál egy másik bolygón” téma. Így csak bizonyos keretek között mozoghattunk és ezúttal Júdás megjelenítését használtuk, a korábbiaknál a Thornstar világot, stb. Szóval, ha pl. írsz egy szerelmes dalt, a Judas albumon ez a testvériességről kell, hogy szóljon, így vissztükrözheti Jézus Kisztust és Iskarioti Júdást. Ha írsz egy szerelmes dalt egy “kint a világűrben” témához, akkor írsz egy dalt, nem is tudom, egy haldokló csillagról és a holdjáról. Érted? Szóval a téma ugyanaz, csak kicseréled a szavakat és az eszközöket. Tehát mi már csináltunk ilyet és igazából sokkal szórakoztatóbb így dolgozni, mert természetesen egyrészt korlátozod magad, nincsenek végtelen lehetőségeid, de végső soron sokkal kreatívabbnak kell lenned, mert ha pontosan tudod mit nem csinálhatsz, akkor más ajtók nyílnak meg előtted, amiken amúgy nem mennél át.

A&P-Reacts: Majdnem mindenről beszéltünk, de az album hangzásáról még nem. Szeretném tudni a véleményed valamivel kapcsolatban, és a zongorával szeretném kezdeni. A zongora hangzása az egész albumon, kiemelkedő. Az adja azt a moziszerű, vallásos vibrálást a dalokhoz, ettől tűnnek olyan nagynak, egy hihetetlen atmoszférát teremt. Beleszerettem, a zongora hangzásába és az atmoszférába, amit teremt. Te is úgy látod, hogy ez az egyik lényegi része az album hangzásának?

Chris: Igen, teljesen. Igazán különleges hangzást akartunk, olyan hangzást, ami senki másnak nincs. Ezért általánosságban, és nemcsak a zongorával, eldöntöttük, hogy nem használunk olyan hang-könyvtárat (“sound library”), amit megvehetsz valahol. Elmentünk az iskolámba, ahol gyerekként tanultam. Nekik van egy hatalmas koncert termük és egy még nagyobb lépcsőházuk és van ott egy hangversenyzongorájuk, amit bemikrofonoztunk: közeli mikrofonokkal, néhánnyal távolabb és még néhánnyal a lépcsőházban, ami visszhangzik még legalább kb. 15 másodpercig. Itt vettük fel a zongorát. Azt mondtuk, hogy igazi zongorát akarunk, ami senki másnak nincs. Ha sok albumot meghallgatsz mindenféle bandáktól, nincs olyan sok lehetőséged, hogy igazán jó hangversenyzongora software-t vásárolj, szóval annak az esélye, hogy ugyanazt a zongorát hallod újra és újra, nagyon nagy. Mi ezt nem akartuk, és ugyanezt csináltuk a templomi orgonával. Azt mondtuk, hogy igazi orgonát akarunk, az igazi orgona pedig a templomban van, szóval az orgonát egy templomban vettük fel. Azt mondtuk, valódi vonósokat akarunk, szóval elmentünk Bulgáriába és ott vettük fel. Azt mondtuk, nem akarunk olyan dob-mintát használni, ami másnak is van, szóval összekevertük a valódi dobfelszerelést furcsa és hatalmas dob-mintákkal: elmentünk nagy helyekre, mint hatalmas földalatti parkolókba és felvettünk mintákat mindegyik dobunkkal, amink volt és így elkészítettük a saját minta könyvtárunkat, amit használtunk. Tehát a valódi dobot ezekkel a mintákkal idéztük elő. Emellett mindig különböző tereket választottunk, különböző visszhangokkal a dalok különböző részeihez vagy a dalhoz magához. Ugyanígy valódi kórust akartunk, egy kórust, ami képes szavakat is énekelni, amihez emberek kellenek és nem egy software. Tehát csak akkor találkozol szintetizátorral az albumon, amikor ténylegesen elektronikus dolgokat hallasz, minden más 100%-ig eredeti. Ez teszi az albumot kivételessé, mert nem túl sok más banda csinálja ezt meg. Legtöbben csak felrakják a számítógépre, keresnek orgona hangzást és megnyomják a lejátszást.

A&P-Reacts: Ez el is vezet a következő kérdésemhez, mert az albumot hallgatva annyira beleszerettem a hangodba, a témába, annyira elmerültem a dalszövegek tartalmában, aztán ott van a zongora, ez az atmoszféra és ezt a sok nagyszerű dolgot mind hozzáadtad. Úgy éreztem, mintha valami hasonlót látnék, mint a Jézus Krisztus szupersztár, csak audio formában. Mindez lenyűgözött, de közben azt éreztem, hogy a dobok és a gitár egy kicsit az utasülésre kerültek, szinte elfelejtettem, hogy ezek is a lemezen vannak. Te is így látod, hogy nem igazán van olyan domináns szerepük, mint amilyen lehetne vagy amilyen a múltban volt? Vagy valamit nem vettem észre?

Chris: Nem, ez teljesen igaz és ez az, ahogy terveztük. Ezért használtuk ezt a rengeteg visszhangot folyamatosan, mert… upsz, bocsánat, csak az audio halt meg, el kell kezdenem újra rögzíteni és majd veled közösen megszerkesztjük. Szóval ez az, amit valójában akartunk, olyan dob hangzást akartunk, ami nagyon különleges, de nem túl domináns. Nem akartuk ilyen ”ratattatattata” dob hangzást folyamatosan, ami megőrjít, mert ha egy dupla albumot készítesz oda kell figyelned a hallgató idegeire. Ha 110 percnyi fehér zajt hallgatsz (“trrrrrrrrr”), mint egy gépfegyver hangja folyamatosan, kikészülsz az első CD után. Ezért akartuk a dobot egy kicsit bekeverni és ezért használtuk ezt a sok visszhangot. Ugyanígy a gitárokkal: úgy döntöttünk, hogy nem akarunk bármi szabályos metál csöves erősítőt használni, ahol ezt a tipikus “ratattata” riffeket játszod. Csak úgynevezett fuzz pedálokat használtunk a Game Changer Audiótól, ők készítik ezeket az ún. plazma pedálokat, ami valójában egy xenoplazma cső, ami ezeket a furcsa villanásokat hozza létre, tudod, elektromosságot – tényleg láthatod a villanásokat – és ez az elektromosság torzítja a gitárt. (Megjegyzés: a műszaki dolgokkal és a vonatkozó szakszavakkal nem vagyok tisztában, ha valaki hibát talál itt, jelezze, kijavítjuk. 😉) Ez sokkal inkább úgy hangzik, mint “rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr”. Nem is igazán tudsz metál riffet, mint egy “Rammstein” riff (“tratatatatta”) játszani vele. Csak ezt csinálja, hogy “pfufffuufuuf”. Így tulajdnonképpen újra kell tanulni az egész hangszert és meg kell találnod, hogy hogyan játsz rajta. Ezért hallatszanak máshogy, miközben neked is kevesebb stresszt okoz (hallgatás közben) és lehetővé teszi, hogy meghallgass egy ilyen hosszú felvételt. Szóval mindent máshogy csináltunk ehhez az albumhoz.

A&P-Reacts: Szeretnék visszakanyarodni egy kicsit a szövegekhez, mert meg szeretnék említeni neked pár dalt. Egyet a szöveg miatt és egyet amiatt, ahogy hangzik. Az első a Death Is Just A Kiss Away (A halál csak egy csókra van). Amikor először hallottam ezt a dalt, majdnem leestem a székemről. Amikor a kórus belép és te azt énekled, hogy “Death is just a kiss… “, az nagyon megérintett. Megérintette a lelkemet. Mármint, én ismerem a történetet Júdás csókja mögött. De még sosem volt úgy előadva, ahogy te tetted ebben a dalban. Valamiért annyira személyesnek éreztem, megállítottam a dalt és odamentem a fiamhoz. Mondtam neki, hogy “figyelj, ismered a történetet”, felvázoltam neki. “OK, most, hogy emlékszel a történetre, hallgasd meg ezt a dalt, mert ez annyira mélyen megérint engem”. Ez egy olyan dal, amitől mindig libabőrös leszek, ahányszor meghallgatom. Annyira gyönyörű szám. Ez hogyan állt össze?

Chris: Ez egyike azoknak a daloknak, amiknél a dal címe volt meg először. Csak megbabonázott egy pillanatra, nem is tudom, mikor vagy miért, egyszer csak ott volt ez a “death is just a kiss away” dolog. Amit  a legjobban szerettem benne, hogy ez egy olyan dal, a teljes szöveg és a cím, amit akkor is megértesz, ha semmit nem tudsz Júdásról és Jézusról. Ez is lehet egy szerelmes dal, mert számomra azt is jelenti, hogy nem számít mennyire gyönyörű ez most, a következő percben vége lehet, mert tönkreteszed a kapcsolatot, vagy a másik meghal, vége lesz valami tragikus vagy ostoba dolog miatt, nem tudom. Van benne egy ilyen “carpe diem”, használj ki minden percet dolog és teljesen visszatükrözi ezt a Júdás és Jézus történetet és hogy hogyan végződött, vagy hogyan kezdődött. Azt hiszem Pi és én és az egyik társírónk a stúdió csapatból leültünk, pont ebben a szobában itt és ez egyike azoknak a daloknak ami az elejétől a végéig meg lett írva egy nap alatt, talán 3 óra alatt, vagy ilyesmi. Megcsináltuk a teljes számot, beleértve a szöveget is, mert Pi is – Pie, bocsánat, németül azt mondjuk, hogy Pi, de ez furán hangzik angolul, ezért mondom, hogy Pie – teljesen rá volt kattanva. Szóval befejeztük a szöveget ugyanazon a napon, aztán megcsináltam a demo vokált hozzá, itt ülve ezen a helyen, ezzel a mikrofonnal, nem mint egy felvevő szobában. Csak magam csináltam, az ajtó félig nyitva volt, senki nem igazán foglalkozott vele, mert mindenki dolgozott. Szóval csak elénekeltem és nagyon tetszett és amikor a végső vokál felvételéhez értünk, próbáltam megtalálni azt az érzést, amit a demo-nál éreztem. Mindig elrontottam, és emiatt mindig elhalasztottam a dal felvételét a következő napra és megint a következőre. Végül már az egész album fel volt énekelve, csak ez a dal hiányzott, szóval megpróbáltam még egyszer, aztán rájöttem, hogy használhatjuk csak a demo vokált. Szóval amit ebben a számban hallasz, és ami szintén olyan személyessé teszi, az a demo vokálom, amiben csak eléneklem a dalt egyben, az elejétől a végéig, szünet nélkül és ez minden. 

A&P-Reacts: Az a helyzet ezzel a dallal, ezzel a szöveggel, hogy ami először megérintett benne az ez a Júdás történet, aztán rájöttem, hogy ez az egész Death Is Just A Kiss Away dolog annyi mindenre utalhat az életben. Amikor megcsókolsz egy másik embert, nem akivel kapcsolatban vagy, ez lehet a kapcsolatod halála. Annyi oldala van ennek a csóknak és mivel nem mentetek el vele egy adott irányba, azért lett ez a dal olyan nagyszerű. Mivel a hallgatóra van bízva, hogyan értelmezi azt a csókot. Lehetővé teszi, hogy az én saját csókom legyen. Érted, hogy értem…

Chris: Igen, értem. Csak annyit mondhatok, hogy igen, igazad van és köszönöm!

A&P-Reacts: A következő dal, amiről kérdezni akarlak, mielőtt befejezzük: a Viva Vendetta. Ez a szám hihetetlen! Szeretem a szöveget, a hangzást, ez egy nagyszerű dal. De minél többet hallgatom, minél többször kapom magam rajta, ahogy visszamegyek hozzá, mindig valami mást fedezek fel benne. Szinte minden alkalommal, amikor meghallgatom, a szöveg más részeihez vonzódok. Érted, hogy értem? A te szempontodból, hogyan állt össze ez a dal?

Chris: Amit először megcsináltunk, az a zene volt valójában és miközben írtuk a zenét… Tudod, ami az agyam mélyén történik olyan, mint egy kicsi rádió, ami csinál dolgokat és nekem csak figyelnem kell és ki kell szedegetnem a dolgokat, nem igazán szabályozom. Érted? Ezen a kicsi rádión az agyam mélyén hallottam ezeket a szavakat, hogy “Viva Vendetta”. Azt éreztem, hogy ez olyan helyesnek hangzik. Ha Júdásról írsz egy albumot, akkor kell, hogy legyen egy olyan bosszú-szerű dalod. Tökéletesen illik ehhez a számhoz, mert a dalnak ezzel a lendületes akusztikus gitár hangzással, megvannak ezek a magányos lovas pillanatai egy kicsit. Szóval ezért akarunk…  ezt most elmondom neked, egy western videót veszünk fel hozzá. Akarunk egy videót a Júdás történettel, de western megjelenéssel, mint egy vadnyugati városban, Németországban természetesen. Vannak ilyen városaink itt a turistáknak. Szóval ez csak helyesnek hangzott és azt mondtuk, hogy tényleg szükségünk van egy igazán gonosz pillanatra a lemezen, szövegszerűen, hogy meglegyen ez a bosszú történet a Júdás témához. Először úgy éreztem, hogy zeneileg a dal egy kicsit túl vidám ehhez a fajta szöveghez, de aztán az egyik srác a bandából azt mondta, hogy valójában ez így helyes ezzel a nagy változatossággal a dalok jelentését illetően, mert a dal így ad egyfajta reményt, habár egy gonosz története van.

A&P-Reacts: Igen, igen. Szeretem azt a részt: “Viva Vendetta, The redder, the better”. Szeretem ezt a sort. Egyszerűen hihetetlen, srácok, hihetetlen munkát végeztetek. Utolsó kérdés. Sok emésztgetni való van ezen a Judas albumon. Van valami, amit te kiemelnél erről az albumról személyes értelemben? Talán valami, amit újra felfedeztél magaddal kapcsolatban vagy nem is tudtad, hogy benned van…

Chris: Nem, talán kivéve, ahogy énekelek. Nagyon sokat tanultam itt, mert megvolt a kórusunk, nem kellet, hogy feltöltsem a teljes képet sok-sok háttér vokállal. Így sok helyen a lemezen csak egy hang van és a versszak csak az én hangom, így tényleg fejlődnöm kellett énekesként és sokat kellett gyakorolnom. De személyesen azt hiszem, hogy túl korai lenne ilyesmin töprengenem. Mindig szükségem van egy kis időre, amíg felismerem, hogy… úgy értem, ez az album március óta be van fejezve. De a számomra nem, én még mindig benne vagyok a folyamatban, amíg végül ki nem adjuk, szóval nem tudom lezárni ezt a fejezetet a kiadásig, amíg meg nem osztjuk a világgal. Utána elkezdhetek úgymond gondolkodni ezen, szóval ha megkérdezel egy év múlva, talán tudok adni választ a kérdésedre.

A&P-Reacts: Legyen így, megkérdezlek egy év múlva, remélhetőleg egy élő koncerten. 

Chris: Igen, remélhetőleg.

A&P-Reacts: Nos, Chris, nagyon szépen köszönöm az idődet, nagyra értékelem. A legjobbakat kívánom neked és a bandának a Judas megjelenésével kapcsolatban, július 2-án a Napalmnál.

Chris: Köszönöm!

A&P-Reacts: Ez egy rendkívüli album. Srácok, valóban magasra raktátok a lécet a tematikus lemezek vonatkozásában. A hatalmas mennyiségű munka minden szempontból, a lemezek, a művészi munka, a szövegek, minden. Egyszerűen fenomenális, tényleg magasra raktátok a lécet és csak gratulálni tudok neked, a bandának, és köszönöm az idődet!

Chris: Nagyon köszönöm! Nagyon várom, hogy lássam a kritikádat, habár nem igazán olvasok, vagy hallgatok kritikákat, mert nem akarom, hogy befolyásoljon. De mivel ezt úgy tekintem, mint a mostani beszélgetésünk részét és mivel hagytam, hogy beleláss a gondolataimba, szeretném ugyanezt lehetővé tenni neked. Nagyon várom, hogy lássam.

A&P-Reacts: Megtisztelsz! Köszönöm, Chris! A legjobbakat!

Chris: Köszönöm! Szia!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .