A Tempelores Magazin interjúja Chris Harms-szal a Judas c. lemezről

Ebben az interjúban Chris Harms részletesen válaszol Basak Günel (Tempelores Magazin) kérdéseire a Judas c. lemez kapcsán feltett kérdésekre. Az interjúból megtudhatjuk, hogy mi köze az új lemeznek Lady Gagához, hogy miért épp a Viva Vendetta volt az a dal, amivel többféleképpen is kísérletezett a zenekar és hogy miként befolyásolta a pandémia a lemez készítését. Köszönjük a fordítást Andinak!

Kérjük ha tetszett, kommentelj és köszönd meg te is Andinak a fordítást! (Köszi Andi!) Valamint az interjút készítő Tempelores Magazin YouTube csatornáról se feledkezzünk meg, ajándékozzuk meg őket is egy lájkkal és/vagy egy kommenttel!

Basak interjúja, Tempelores Magazin

Question: Köszönöm, hogy időt szakítottál erre az interjúra. Meghallgattam néhányszor a megjelenő albumot, fantasztikus! Nagyon más, nagyon eredeti, nagy zenekarral, teljesen különbözik az eddigiektől. Kezdjük is a Judas-szal akkor. Az első kérdés, ami eszembe jutott, az volt, hogy miért választottad Júdást, mi vonzott ebben a karakterben téged, mikor kezdődtek az album előkészületei? Tudnál kicsit mesélni erről?

Chris: Én mindig vonzódom az olyan dolgokhoz, amik új nézőpontból fednek fel dolgokat, sokkal másabb látószögből láttatnak dolgokat, mint amit várnál. Egyike a dolgoknak, amiket az életben megtanultam a Rocky Horror Picture Show-ból az volt, hogy sose ítélj a külső alapján. Ez lényegében összefoglalja a legfontosabbakat tudnivalókat, illetve nagyjából mindent, ami Júdáshoz kapcsolódik. Például ha megnézed az album borítóját, ugyanez történik, elsőre egy gonosz szempárt látsz, illetve egy fordított keresztet, amiről azt gondolod, hogy óh, ez valami rossz dolog lesz. A környezetemtől azt tanultam, hogy a fordított kereszt valami rossz dolog. Aztán ha megnézed közelebbről, akkor látod, hogy az alja meg van hajlítva, úgyhogy egy J betű formáját adja ki, ami a Judas-t jelenti. És akkor azt gondolod, hogy ah, oké, akkor van emögött még valami. Hasonló a helyzet Júdással is. Ha Júdásnak hívlak téged, akkor elsőre azt gondolod, hogy inzultáltalak. De ha kicsit beleásod magad a történetbe, ha elolvasol néhány evangéliumot, vagy Júdás Tiltott Evangéliumát, akkor találkozol különböző magyarázatokkal, értelmezésekkel. Dolgoztunk együtt egy teológia professzorral, aki hatalmas mennyiségű anyaggal látott el bennünket, akár a tanítványaitól szerezte azokat, akár a saját könyvei voltak, amik mind különböző színben tüntették fel Júdást. Ennek eredményeképp egy hatalmas szürke zónában találtuk magunkat, ahol egyik véglet a Júdás, mint áruló, a másik pedig Júdás, mint a megmentő. És ez rettentően inspiráló volt! Ami pedig a hangzást illeti, talán beszélünk róla később még, azt mondtad, hogy különböző, hogy eredeti, igazad van, nagyon különböző! Azt gondoltuk, hogy ha már ez a hetedik albumunk, és ha egy olyan zenekarként ismernek minket, akik mindig változnak, akkor hogyan tudjuk ezt kimaxolni, hogyan tudjuk újradefiniálni magunkat, hogyan tudjuk megmutatni és beleilleszteni az új hangzásunkat a zenekar történetébe? Ezt próbáltuk meg elérni. Úgy érezzük, hogy ez sikerült.

Q: Honnan ered ez az ötlet? Gondolkodtatok már rajta a Thornstar idején? Nem gondolom, hogy ez egy spontán ötlet volt, de mégis mikor ötlött fel bennetek először ez a téma?

C: Maga az érdeklődés 2014-ben kezdődött, miután meghallgattam Lady Gaga azonos című számát. 

Q: Igen, erre én is gondoltam…

C: Igen, akkor volt, mert nagy rajongója vagyok Lady Gagának. Hallgattam a második lemezt, és akkor jött ez a szám, a Judas. Akkor csodálkoztam rá, hogy ez a címe ennek a dalnak, hogy Judas? Engem nagyon tudnak inspirálni szavak, meghallottam ezt a szót, és olyan szinten volt inspiráló, hogy azonnal elkezdtem képkockákat látni magam előtt a videoklipből, és elképzeltem dallamokat a fejemben csupán attól, hogy meghallottam ezt a szót. Itt kezdődött. Aztán sokáig nem történt semmi különös. Itt-ott használtam Júdáshoz kapcsolódó kifejezéseket néhány dalban, de nem igazán ástam bele magam. Aztán emlékszem, hogy 2019 közepén, kb. amikor kijött a Thornstar, egy balti tengerparti szállodában ültem és néztem a tengert. Volt nálam egy toll, meg némi papír, amire firkálgattam, és ott találtam ki ezt a kereszt dolgot, ami úgy nézett ki, mint egy J betű. Akkor gondoltam erre az egész Júdás témára megint, nem tudom miért. Talán azért, mert ugyanebben az időben láttam dokumentumfilmeket is Júdásról, meg elolvastam egy Wikipédia cikket Júdás Evangéliumáról blablabla. Aztán felhívtam a srácokat a bandából whats appon keresztül és lefényképeztem ezt a szimbólumot, amit rajzoltam és mondtam nekik, hogy ez számomra rettentően inspiráló. Meséltem nekik néhány kezdetleges ötletről, ami a fejemben volt, hogy miért is olyan csodálatos ez a karakter. Úgyhogy így kezdődött minden. Egy évvel később éppen turnéztunk Európában, 2020 januárjában, februárjában, és a gitárosunk Pi és én ültünk a turnébuszban minden buli után és olvastuk a Bibliát, Júdás Evangéliumát és ezeket a dokumentumokat, amiket kaptunk a teológia professzortól. Megpróbáltunk annyi információt magunkba szippantani a témáról, amennyit csak tudtunk, hogy – nem is azt mondanám, hogy jól informáltak legyünk, mert nem egy teológiailag korrekt albumot akartunk csinálni pro vagy kontra vallás ügyben, mi csak egy olyan albumot akartunk, amit egy bibliai karakter, Júdás inspirált – meglássuk és feltárjuk minden egyes aspektusát ennek a korábban már említett szürke zónának. 

Q: Igen, nagyon érdekes téma! A Judas amolyan koncept album, de ténylegesen koncept albumról van szó? Hogyan definiálnád?

C: Nem, nem így akartuk megcsinálni. Én amúgy nagy rajongója vagyok a koncept albumoknak, amikor az egésznek van egyfajta hangulata a látványt, a zenét, a hangzást vagy a dalszövegeket tekintve, de ez nem olyan, hogy végig kell hallgatnod az egészet elejétől a végéig, hogy megérthesd. Minden nóta megállja a helyét egymagában is, ezen felül mi sosem írtunk olyan dalszövegeket, amik megmagyarázzák neked, hogy hogyan kell értelmezned őket. Erre amúgy mindig ugyanazt a példát hozom fel, hogy írsz például egy szerelmes dalt bármilyen témában. Például nézzük meg a Judast és az ezt megelőző két albumot. Két albummal ezelőtt, az Empyrean szintén egy koncept album volt, mivel az egész az űrről szólt. Ha ebben a témában írsz szerelmes dalt, akkor olyan szavak jönnek elő, mint a Nap vagy a Hold, vagy a Föld és a Hold, vagy két bolygó, amik kapcsolódnak egymáshoz a gravitáció által, vagy ilyesmi, de mégsem lehetnek sosem együtt. Ha ugyanezt a dalt megírtam volna a Thornstarra, akkor a történetben Morgana és Hasar szerepelt volna. Ha ugyanezt a dalt megírom a Judasra, akkor a dal szólhat a testvériségről és barátságról, és bemutathatod a kapcsolatot Jézus Krisztus és Júdás között. De ha nem nevezed meg ezeket a karaktereket, akkor a hallgató magára vetítheti a szerelmes dalt. Ezt akarjuk elérni, csak adunk magunknak egy általános irányvonalat, és megpróbáljuk megjeleníteni különböző részeit a történetnek anélkül, hogy unalmasak lennénk, és megmondanánk, hogy kizárólag azt az egy vonalat kell mindenkinek követnie. Ezt amúgy a progresszív bandák és prog metal bandák szeretik csinálni, de mi nem így működünk. Mi szeretjük a jó dalokat, amik lehetnek kizárólag jó dalok. Ha a szövegét nem hallgatod meg, attól a jó dal még mindig jó dal. Nekünk tetszenek ezek a témák, de nem várjuk el a közönségünktől, hogy vakon kövessék őket. Csak hallgassák meg a zenét, és örüljenek neki. 

Q: Igen, van egy megkapó része ennek a hangzásnak. 

C: Mi szeretjük a megkapó, fülbemászó dalokat. Nem arról van szó, hogy a kiadónk, vagy bárki mondja nekünk, hogy ilyeneket írjunk, mi csak szeretjük a fülbemászó, jó popdalokat, csak kicsit keményebben.

Q: Persze, egy jó dalnak nem feltétlenül kell extra hosszúnak lennie, elég ha fülbemászó. 

C: Olyat is csináltunk már, nekünk is van 20 perces nótánk, de a LoTL lényege sosem a zenei komplexitás volt, nem próbálunk meg olyan komplexek lenni, amennyire csak lehetséges. Mi csak szeretjük az olyan nótákat, amiket jó hallgatni. Mindig a dal keltette érzelmek alapján döntünk, nem úgy vagyunk vele, hogy “hé, kéne még egy sokkal komplexebb dobszóló”, különben nem lenne igazi művészet. Minket nem érdekel az ilyesmi, olyan dalokat akaruk írni, amik az érzéseinket tükrözik. 

Q: Emlitettem már, hogy az album nagyon eredetinek, nagyon különbözőnek tűnik. A legjobb pillanatokról az albumon nem tudom eldönteni, hogy varázslatos, vagy kicsit gonosz. Kipróbáltatok valami mást a felvétel közben is, vagy mit csináltatok másként? Mert valami határozottan másnak érződik. Persze még mindig ismerkedem vele, de mégis.

C: Hát minden másképp volt. Megpróbálom összefoglalni röviden. Először is, ha például egy gitáros vagy és gitáron írsz dalokat, akkor eljuthatsz odáig, hogy mindig ugyanazokat a metal riffeket használod. Ez azért lehet, mert az a fajta amp, amit használsz, ad egy bizonyos fajta hangzást, amit el tudsz érni vele. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy – itt is van nálam most – ezeket a Plasma torzítókat használjuk, ami hasonlít a Jimi Hendrix által használt hangzásra, csak kicsit modernebb. Úgyhogy kicsit szélesebb skálán kell mozogni a gitárral, újra kell tanulni játszani rajta, hogy jól szóljon. Másodszor úgy voltunk vele, hogy minden olyan hangszer, aminek valódinak kell lennie, az legyen valódi. Például ha orgonát akarunk, akkor nem egy orgona effektet akarunk a szintetizátoron, hanem egy valódi orgonát veszünk fel egy templomban. Használtunk egy valódi nagy zongorát egy igazi koncertteremben, és ha igazi visszhangot akartunk, akkor kinyitottuk az ajtót és mikrofonokat tettünk a lépcsőházba. A dob samplereket, amiket az igazi dobok felett lehet hallani, azokat is magunk vettük fel egy hatalmas parkológarázsban. Nem akartunk mások által összeállított könyvtárakból dolgozni. Elmentünk Bulgáriába, hogy igazi húros hangszereket vegyünk fel. És valódi kórust akartunk, ami igazi emberekből áll. Ha bármi szintetikusat, elektronikusat hallasz a lemezen, akkor azok szintetikusan lettek felvéve. De bármi, aminek igazinak kell lennie, az igazi. Ez is különbözik az eddigiektől. Nagyon örülök, hogy ezt mondtad, hogy organikus, hogy eredeti! Talán ez a legnagyobb elismerés, hogy organikus, mivel mindent, amit csináltunk, meg lehetett volna csinálni a 17. században is. 

Q: Nagyon természetesnek hangzik valóban. Sokféle zenét hallgatok, úgyhogy általában meg tudom mondani, hogy mi természetes és mi nem. Más, mint eddig, persze a sajátosságok ott vannak, de mégis máshogy hangzik. De akkor most már értem, hogy miért van ez, mert mindent úgy vettetek fel. A következő kérdésem is ehhez kapcsolódik, azért is volt más minden, mert a pandémia keresztbe húzta a terveiteket, vagy eleve az elképzelés is az volt, hogy másképpen csináljátok?

C: Igen, két dolog is változott a pandémia miatt. Az első az, hogy nem akartunk dupla lemezt készíteni, de mivel tavaly március, áprilisban beütött a pandémia, az már csak 2-3 hónappal azelőtt volt, hogy nekiálltunk volna új dalokat írni. Úgy voltunk vele, hogy mivel minden bulit lemondtak, használjuk ki az időt okosan. Másrészről a hetedik albumunkat különlegesnek szerettük volna, hogy kihívás legyen számunkra is. Először azt akartuk, hogy a kihívás legyen az, hogy minden hangszert más-más országban veszünk fel. El akartunk menni Finnországba egy tó mellé dalokat írni. El akartunk menni Mexikó-városba, hogy ott vegyük fel a dobokat, Szentpéterváron a gitárokat, vokált pedig Máltán akartuk rögzíteni. Olyan helyekre akartunk menni, amiket nagyon szeretünk és az egész albumot egy kalandos tapasztalatnak fogtuk fel. De a pandémia nagyjából megölte ezt az ötletet. Úgyhogy át kellett gondolnunk, hogy akkor mit tudunk tenni. Ha nem tudunk így különleges helyekre menni, akkor menjünk különleges helyekre máshogy, mint például egy templom, ahol végül a zongorát rögzítettük, stb. Találnunk kellett módot arra, hogy a kalandokat megélhessük anélkül, hogy igazából el kelljen hagynunk a várost. Kivéve persze Bulgáriát, mert oda el tudtunk még utazni néhány hétre. Volt ott egy srác, aki ismerte ezeket a húros hangszeren játszó embereket, akikkel dolgozni tudtunk. Szóval ez volt a mi B tervünk. Ha már megoldást kellett találnunk, ezt találtuk ki. És hát ugye ez azt jelenti, hogy az az ötlet, hogy a világ több pontján vegyük fel az albumot, még mindig él. Amint meg lehet csinálni, mindenképp meg akarjuk tenni. Na nem azért, mert ha mondjuk Mexikóvárosban veszed fel a dobokat, akkor azok annyira máshogy hangzanának. Ha ugyanazt a felszerelést, mikrofonokat használod, akkor ugyanaz lesz, de az érzés, amit bennünk ez kelt, az sokkal jobb lesz, mert imádjuk, amit csinálunk. Leginkább magunkért csináljuk és ha ez nem a legjobb ok, hogy kihívás elé állítsd magad és tapasztalatot szerezz, akkor nem tudom, mi az.

Q: A Priest videoklipjét Harzban forgattátok, ami nagyon közel áll hozzám, ez az egyik kedvenc helyem Németországban. Ti miért pont ezt a lokációt választottátok? Neked is van esetleg valami személyes kötődésed Harzhoz vagy ehhez a régióhoz? Vagy csak úgy voltatok vele, hogy menjünk valahová és forgassuk le a Priest-et?

C: Ez szuper könnyű volt, mivel a dobosunk ott él, csak ki kell lépnie a házából és ott vagyunk az erdőben.

Q: Hát ez valóban praktikus…

C: Másrészről véletlenül találtunk rá arra a két barlangra, ahol a videót forgattuk. Teljesen véletlen volt, egy régi barátom mesélt nekem az egyikről, így kezdtem kicsit nyomozni és így találtam meg a másik barlangot. Aztán amikor megnéztem a térképen, akkor jöttem rá, hogy hát ez nagyon közel van ahhoz a helyhez, ahol a dobosunk Nick él. Úgyhogy megkértem, hogyha van ideje, akkor nézze már meg ezeket a barlangokat. Elment az egyikbe, ami mindenki számára nyitva van, aztán a másikba és utána mondta, hogy ez kb. 5 percre van az otthonától. Aztán beszélt ott az emberekkel, egyeztetett a város képviselőivel, hogy forgathatunk-e ott stb., és aztán így találtuk meg a tökéletes helyet a forgatáshoz. Amikor gondolkodtam, hogy milyen videó legyen, mindig barlangokat képzeltem el, mert nem akartunk semmi modern világra jellemző dolgot a videóban. Semmi városit, semmi épületet vagy autót, semmit, csak valami nagyon régi világot. … (telefon cseng).. Oops, bocsánat, csak jelzi nekem, hogy még öt perc van hátra. Kicsivel több, mert elkéstem.

Q: Rendben van, nincs már túl sok kérdésem. Meg akartam még említeni a Lord of the Lost Plus projektet, ez is valami egészen érdekes ötlet, a Viva Vendetta dalból készült. Miért pont ez a nóta?

C: Egyáltalán nem volt könnyű eldönteni, hogy melyik dalt vegyük elő ehhez. Meghallgattuk a felvételeket anno, talán tavaly novemberben, amikor már a hangszerek nagyjából rögzítve voltak, de nem teljesen, csak demo szinten, de minden nóta elérhető volt már. Lenémítottam a vokált rajtuk és csak instrumentálisan hallgattam meg a dalokat, de az összes többi valahogy szinte egyértelműen haladt egy bizonyos irányba. Ez viszont, mivel valamennyire durvább benne ezzel a swing groove-val, nem túl lassú, de nem is túl gyors, valahol a kettő között. Ugyanúgy ahogy kicsit gonoszabb hangzása is volt, de egyben boldogabb is. Ebben sok lehetőség volt, ezért gondoltam azt, hogy ezt kellene odaadni a többieknek. Aki hallgatja és esetleg nem tudja, miről van szó, az volt az ötlet, hogy csak az instrumentális dalt adjuk oda az én dalszövegem és dallamaim nélkül, nem mondjuk meg a szám címét sem, és nekik kell egy instrumentális dalból saját dalt gyártani, saját dalszöveggel és dallamokkal. Ennek a nótának a playback verziója annyira nyitott volt, hogy rengeteg lehetőséget lehetett benne találni, és nagyon jó lett a végeredmény. 

Q: Mennyire volt meglepő számotokra a végeredmény, mi volt a reakciótok?

C: Többé-kevésbé meglepő volt, volt néhány dolog, amire számítottam – ha esetleg néhány kollégám nézi ezt, én nem minősíteni akarom, nem akarok megbántani senkit – , csak azt mondom, hogy néhány dologra számítottam, mert azok benne voltak ebben a dalban, mint lehetőség. Másoknál viszont azt gondoltam, hogy WTF? Soha nem gondoltam volna rá, hogy valami ilyesmi egyáltalán működhet egy ilyen dalnál! Elképesztő volt! A legelképesztőbb az volt, hogy a dalnak a stílusa is teljesen megváltozott attól függően, hogy éppen ki énekelt benne. Néha az egész teljesen sötét volt és durva, máskor meg ettől teljesen eltérő! Kb. 20 éve meg akartam ezt a kísérletet csinálni és most összejött és a végeredmény egyszerűen csodálatos lett!

Q: Nagyon jól hangzik, alig várom, hogy hallhassuk. Az utolsó kérdésem feléd az, hogy dolgoztál már rengeteg művésszel, ebben a projektben is, remélhetőleg turnézni mentek az Iron Maidennel is. Van olyan művész – nem kell zenésznek lennie, bármilyen művész – , akinek láttad a munkáját és azt gondolod, hogy vele mindenképp akarok dolgozni? Eszedbe jut bárki ilyen azok után, hogy ennyi emberrel dolgoztál már együtt?

C: Nekem sosem volt csak egy vagy két hősöm, de van egy ember, az ő hatására szerelmesedtem bele a zenébe, mint rajongó, az pedig a Roxette. Az első olyan banda, akinek igazán a rajongója voltam, az a Roxette volt. Sajnos az énekesnőjük (Marie Fredriksson) pár évvel ezelőtt meghalt, de a gitárosuk (Per Gessle) még jelen van, és nem hazudok, de kb. 10 éve írkálok e-maileket a menedzsmentjének, hogy szeretnék vele dalt írni a bandámnak. Nem is kell velem személyesen találkoznia, ha nem akar, de nagyon szeretnék egyszer Per Gessle-vel együtt dolgozni. Őmiatta kezdtem el nyolcadikban fekete körömlakkot használni. 

Q: Nagyon jó. Azt hiszem ez volt az utolsó kérdésem és az idő is lejárt, pár utolsó szó, amit még mondanál nekünk?

C: Nagyon éhes vagyok, kb 3 órája interjúkat csinálok, úgyhogy mostmár tényleg úgy érzem, hogy ennem kell valamit. (nevet).

Q: Ismerős érzés. Köszönöm szépen Chris.

C: Köszönöm én is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .