A koncert, ami eltörölte a pánikroham gondolatát

Tudjuk, hogy a Lord Of Thel Lost különleges, de Zsu azt is elmesélte, hogyan győzött nála a koncert a szorongás és a pánikroham gondolata felett. Koncertbeszámoló Zsu tollából a budapesti Homecoming Tour-ról.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a júniusi Iron Maiden koncerten megismerhettem a Lord of the lost-ot, és relatív hamar, 4 hónappal később láthattam őket a saját önálló koncertjükön is.
Mielőtt elmondanám az élményeimet a bulival kapcsolatban, tudni kell az előzményeket is.

Pánikolok kicsi, szűk helyeken vagy a nagyobbakon is ha túl sok ember tölti meg. Mint ahogyan a Maiden Groupama arénás hatalmas helyszínén is sikerült egy pillanatra megszédülnöm úgy, hogy még ráadásul ültem is és nyitott volt a tér. Mikor megtudtam, hogy hol lesz a LOTL koncert bevallom, hogy kicsit megijedtem. A rajongói csoportban mindenki nyugtatott, hogy meglátom mennyire más lesz egy ilyen klub koncert.

És a LOTL varázslat működött!!!

Igen kicsi volt a terem és sokan voltak. Mi több a tervekkel ellentétben az első sorban kötöttem ki frissen LOTL-ossá vált legjobb barátnőm társaságában. Gondoltam na itt most széttaposnak, megfulladok, nekem annyi lesz. És itt jött képbe a LOTL különleges rajongó tábora!!! Mindenki kedves volt a csoportból és azon kívül is. Valaki előzékenyen maga elé engedett a merch shopnál!!! Ettől teljesen ledöbbentem. Hiszen lehet, hogy így én veszem meg valamiből az utolsó darabot amire mondjuk neki fájt a foga…és mégis. Akik az első sorba invitáltak szintén megleptek. Ugyanis a srác előre engedett bennünket, hogy jobban lássunk. Ő magas, lát mögöttünk is. Mondták sokan, hogy a Lord of the lost rajongói elképesztően jófejek mégis meglepett, hogy ez mennyire igaz.

Pánikroham? Azt is elfelejtettem,hogy melyik bolygón vagyok. Eszembe se jutott, hogy milyen kicsi a terem vagy mennyien vannak körülöttem. Biztonságban éreztem magam mert tudtam, hogy olyan emberek vesznek körül akik törődnek a másikkal ha baj van.

Bevallom az előzenekarok nem kötöttek le. Na de a Lord of the lost…valahogy azon az estén minden tökéletes volt. A hangerő, a hangzás, a látvány. Annyira nem ismerem még a dalokat de akadt pár olyan amik ott tetszettek meg. És amikor Chris belenézett a mobilomba…az tényleg mintha csak nekem szólt volna. A szívem rögtön kihagyott egy ütemet. Ami itt is szemet szúrt, hogy minden amit csinálnak az olyan természetes. Sok zenekarnál látom, hogy szerepet játszanak. A LOTL minden percben önmagát adta. Bármiről is szólt a dal azzal teljesen azonosultak. Nem volt mesterkélt vagy megjátszós. Belülről, őszintén jött. Tetszett a dinamika, hogy ezt a kis színpadot is mennyire tudták uralni. Nem is értem, hogy sikerült nekik ennyit ugrabugrálni rajta. És ott van Chris akiből meggyőződésem, hogy van vagy 6 és mind ikrek. Mert az az ember aki bejött a koncert előtt beszélni, egy teljesen másik Chris volt mint aki énekelt. Megfejthetetlen nekem az az ember. Ezer arc, ezer személyiség. És mind annyira természetesen jön belőle. Mindegyik ő maga, mindegyikkel összhangban van.

Gyorsan eltelt a koncert másfél órája. Nagyon nagy élmény volt. Metál zenekar ide vagy oda ennyi pozitív energiát még sehol nem tudtam begyűjteni. Igaz még mindig nem tudom, hogy mi az ami ezt a zenekart annyira különlegessé teszi. Azon kívül, hogy iszonyatosan jó emberek. De van egyfajta érzékszervekkel fel nem fogható valami, sötét energia ( ha már úgyis a kozmológia a kedvencem ) ami bevonzza a hasonlókat és akikkel az együttes együtt létezik.

50 év tapasztalatával mondom, hogy nincs még egy ilyen zenekar mint a Lord Of The Lost!

Zsu fotói az októberi Lord Of The Lost koncertről

Ha te is ott voltál a koncerten, várjuk koncertbeszámolódat! Félsz, hogy nem lesz jó, amit írsz? Nincsenek követelmények, csak a személyes koncert élményeidre vagyunk kíváncsiak és segítünk!