A world where we belong Gabi szemével
Gabiék vidékről érkeztek a magyar fővárosba, a Lord Of The Lost zenekar turnéjának, a Homecoming Tournak budapesti állomására. Gabi beszámolójában említést tesz az előző hazai LOTL koncertekről, valamint az aznapi előzményekről és a zenekar nevéhez fűződően létrejött jó társaságról.
Közel 10 éve egy ismerősöm által kezdtem el hallgatni a Lord Of The Lost zenéjét. Azonnal megfogott. Van az életemben 1-2 zenekar, akiket a nap 24 órájában tudnék hallgatni, legyek boldog vagy szomorú, bármikor jól esik és a LOTL ilyen!
Amikor először jöttek hazánkba, azt aznap tudtam meg. Dolgoztam, ezért nagyon szomorú voltam, hogy nem lehettem ott. Nem sokkal később bevettek egy LOTL Facebook csoportba (megjegyzem, tök jól esett), ahol még könnyebben tudtam követni a zenekar dolgait és fellépéseit, hála a lelkes csoporttagoknak. Amint megtudtam, hogy nyáron fellépnek az Iron Maiden előtt, nem vártam, azonnal megvettem a jegyet. A vőlegényem, Gergő szereti az Iron Maiden-t, így együtt tudtunk menni.
Azon a szép nyári napon, amikor felléptek a színpadra… be kell vallanom, könnybe lábadt a szemem. Szavakkal le se tudom írni, milyen érzés volt életemben először látni a kedvenceimet…. és amikor megtudtam, hogy idén újra láthatom őket, az maga volt a mennyország!
…és eljött a várva várt nap (október 13.). Miskolcról mentünk (Gergővel). Ahogy Budapestre értünk, hatalmas dugóba keveredtünk, és már nagyon aggódtam, hogy lemaradok a koncertről. Az első előzenekart nem láttuk, de a Nachtblut-ot igen. (Kellemes csalódás volt -a véleményem szerint Cradle Of Filth és Rammstein által inspirált zenekar- , s a koncertek után még fotózkodni is sikerült Ablazzal.)
Természetesen az est fénypontja a LOTL… Ahogy a helyszínre értünk, kerestem az ismerős arcokat a FB csoportból. Beszéltük, hogy kellene egy csoportkép, jó lenne kicsit megismerni egymást, ha a közös kedvencünk így összehozott minket. Először Adrit es Tomit vettem észre, oda is mentem hozzájuk, hogy „én lennék a Szabolcsi Gabi a csoportból „. Annyira közvetlenek voltak (mint kivétel nélkül mindenki, akik ott voltak a kis csoportunkból).
A koncert hatalmas élmény volt számomra. Kb. az 5-6. sorban álltam, nagyon jól láttam mindent. Isteni volt a fénytechnika, a hangzás és az előadásmód, ahogy a zenekar az egyedi stílusával profin működött a színpadon. Nálam Gared visz mindent, akkora tehetség!!! És az a stílus, OMG… imádom!
A szervezés is kitűnő volt! Szünet nélkül végig tolták a koncertet. Chris tökéletes magyar kiejtéssel köszönte meg a közönségnek, hogy így fogadtuk őket. A koncert annyira rövidnek tűnt, pedig valójában kb. másfél órán át zenéltek nekünk. Szívesen hallgattam és néztem volna még őket! Remélem minél előbb újra részesülhetek ebben az élményben, és már most célom az első sor! Életem párja is azt mondta, „jól csinálják amit csinálnak, nagyon profik” (és már szokta dúdolni is 1-1 dalukat!!!!!).
A koncert végén próbáltam megkeresni a többi Lostiet. Akit sikerült megtalálnom/ felismernem, váltottam pár szót. A Zsutól kapott karkötőt azóta is hordom. ♥ Ez nekem óriási dolog!
Úton hazafelé azt beszéltük Gergővel, hogy nem is reméltük, hogy léteznek még ilyen összetartó, önzetlen, kedves emberek. Napokig a hatása alatt voltam (mindennek). Hatalmas boldogsággal töltött el, hogy nem csak a kedvenc zenekaromat láthattam újra, hanem megismerhettem ezeket a csodálatos, nyitott, barátságos embereket, mert ők feltöltenek, inspirálnak.
Köszönöm Lord Of The Lost, köszönöm lányok/fiúk az estét, egy élmény volt!
Van közös fotód a zenekarral? Esetleg szeretnéd te is megosztani az élményeidet velünk? Küldd el nekünk te is fotódat, vagy koncertbeszámolódat! Várjuk leveled!